Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

Ha megpróbálod a világot a válladon cipelni, először is beleroppan a hátad, aztán beleroppan a lelked is.

Minden ve­szély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

Pistikét és Mórickát megkérdezi a tanító néni:
– Pistike, te mi leszel felnőtt korodban?
– Rendőr.
– Az szép szakma. És te Móricka?
– Én bűnöző.
– Miért bűnöző?
– Hogy együtt játszhassak Pistikével!

Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.

A siker csak akkor meghatározó számodra, ha vesztes vagy.

a szeretteiddel eltőltött ünnepekért.