Apám (…) két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak; a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell.

Nem vagyok felelős azért, hogy megfeleljek mások várakozásainak, nem vagyok felelős azért, hogy olyan legyek, amilyennek mások hisznek – az ő hibájuk, nem az enyém!

Az emberek úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz önmagaddal.

A hegycsúcsra sokféle út vezet. (…) Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.

Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.

A közvélemény egyetlenegy vágyunk feláldozását sem éri meg.

Ha a házasság ruhája szorít, akkor ennek éppúgy oka a kabát és a mellény, mint a szoknya és a kötény.