Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

A nőstény kutyák kétszer gyakrabban harapják meg az embereket, mint hím társaik.

Öreg székely ül a kocsmában és csurom víz a nadrágja, odamegy hozzá a barátja:
– Te Pista, csak nem összehugyoztad magad?
– De bizony! Tegnap este ő nem akart fölállni, ma én nem fogok…

– Ha a bal szemed viszket: bánat ér.
– Ha a jobb szemed viszket: öröm ér.
– Ha a feneked viszket: aranyér.

– Szia kígyó! Bocs hogy a múltkor csúfoltalak, amiért nincs lábad…
– Semmi baj!
– Biztos?
– Persze!
– Akkor kezet rá!

Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.

Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.

Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak – mindhárman.