Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.

– Jean, miért tette az újságokat a hűtőbe?
– Hogy a hírek frissek maradjanak, uram!

Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékká formálódnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny.

Ami az embernek nem igazán fontos, attól könnyű elegánsan elbúcsúzni.

Nehéz a búcsú, ha tudjuk, hogy végleges.

Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.

Orgonaszínű inget kér a székely a boltban, az eladótól. A kereskedő halmozza a különféle színű ingekkel az egyik túl sötét, a másik rózsaszínű, a harmadik sárga, a negyedik pirosas. Végül is kiborul a kereskedő:
– Látott valahol olyan inget?
– Láttam hát. Ott a kirakatban.
– Na de az az ing fehér!
– És akkor? Még nem látott soha fehér orgonát?

Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.

A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt.

Bemegy a szőke nő a spermabankba, és beáll a sorba. Az előtte álló férfi megszólítja:
– De hölgyem, ez itt egy spermabank!
Mire a nő telepofával:
– Ühüm!