A székely köznép ruházata a következőkből állt:
A harisnya, testhez álló, bokáig érő posztó nadrág szártekerővel, amelyből kitelik a talpika vagy talpalló is; felül korcos és esetleg hátul szegve, elől ellenzője van, ugyancsak elől és oldalt zsinórozással (az előzsinórozás neve nyolcas korc); zseb nincs rajta, csak újabban.
Posztó-ujjas, zeke-ujjas, vagy kaput, rövid csípőn alul alig érő kabát, harisnya posztóból; gallérja, ujjvégei és gomblyukai s gyakran kék vagy zöld posztóval vannak szegve. Ehez hasonló ujjas kabát szegetlenül szőttesből is készül s ezt, mint a vászonból készült firiskót, a munkásnép nyáron használja és dukki-nak (dugd ki) is hívják, ekkor azonban ujjatlan.
A zeke, – posztóból készült, hosszú, bokáig érő felső kabát – galléros, hátul felvágott, gallérján szélein és ujjvégein szegve: fekete, kék, vagy zöld posztóval. Ha ez hátul derékban összekapcsolóval és csukjával is el van látva, bán-bán zekének (Bánk-bán) hívják.
A cedele, a legegyszerűbb felső kabát, lehetőleg még az ujjak egy részével is egyből szabva, lehajló gallérja nincs, valamint felvágása, csuklyája és derékösszehúzója sincs, az ujjak rendesen a váll alatt toldottak, zsinór összekapcsolókkal. E felső kabát térden alul le a bokáig is érhet. A cedele főleg Csikban és Háromszéken, az ú. n. «felvidék»-en a leghasználatosabb.
A lájbi, – amely rendesen kék vagy fekete posztóból, vagy szőttesből készül, zsinórozás és fényes gombozás nélkül, – nyakig felgombolható.
Téli ruházatok még a bőrös lájbi s vagyonosabbaknál a bőrös ujjas és bőrös bundika.
A kalap általánosságban törpe fejrészszel és nagy karimával, egyes helyeken bikkfa-kalapnak hívják. Megkülönböztetéseket leginkább a fekete szalag formájában keresnek. Szalmakalapot nem igen viselnek. Téli föveg a kucsma (sapka), amely a székelyeknél ritkán fehér, többnyire fekete báránybőr. Télen a férfiak kék és piros szinű hárászból nyakbavalót (sált) és karmantyút viselnek. A zsebruva (zsebruha, vagy zsebkendő) nagy formájú s kék, vagy piros szinű, tarka. A férfiak legnagyobb része eddig varrott szimpla csidmát (csizmát) – a fiatalabbak pedig ezenkívül kerek, vagy száras cepőköt (cipőket, cepellőket), sőt igen sokan bocskort is viseltek; a lábon kapca.
A fiatalabbak «zergős» nádpálcával, az öregek pedig, kankós (kampós) pálcával járnak.
A városi székely iparos pár évtizeddel ezelőtt még így ruházkodott: varrott szimpla csizma (most szeges) fekete zsinórral szegve, fiataloknál ráncos szárral; szürke, vagy fekete cedele vagy kék abaposztó nadrág, nyakig felgombolós lájbi két rend lapos acélgombbal, kurta kék kabát, hárász nyakravaló, nagy kék zsebruva, nagy karimás fekete kalap, magyaró pálca és hosszabb, vagy rövidebb szárú nagy pipa.
A székely fejérnép ruházata:
A pendel, vagy pendej, fehér kendervászon, rövid ing, rövid ujjakkal, amelyet lekötnek egy rövid fehér kendervászon korcos ingaljjal (vagy szoknyával), e fölé egy-két-három fehér vászon csipkés fersinget vesznek s ezek fölé jön a szines szőttes rokoja, köntös, vagy viganó. A szőtteseket a székelynők boltból vásárolt fejtőből (színes pamut) kender vagy gyapot fonallal saját maguk készítik. A szőttes 2-3-4 nyüstös, a szine pedig kék, piros és fekete, ára egy singnek 60 fillér. A rokoja fölé nyáron réklit, vizitkát, vagy derekat, télen pedig béllelt kurtit viselnek, mely utóbbi bár béllelt szőttesből is, de leginkább parkét- és posztóból készül. Nyári időben, különösen a fiatalabb fejérnép, szines ujjatlan lájbit hord. A rokoja fölé jár a kötény, (vagy karinca), melyet gyakran csipkerojt díszit. A nők, lábukon, rendesen csizmát kapcával, ritkábban topányt istirinfivel viselnek. A leányok egy vagy két ágban fonva, leeresztik hajukat s abba kék vagy piros pántikát fonnak. Fejre való a fejkendő, a nagyzuva s asszonyok és öregebbeknél a csepesz.
A városi székely polgárnő viselete nehány évtizeddel ezelőtt még ilyen volt: a fiatal leány haját középen elválasztva palacsintásan lefésülte s három ágban befonva szabadon leeresztette, a varkocsba kék, vagy piros pántlikát font; nyakában gyöngyöt, télen pedig sált viselt. A pendely fölé piros, kék vagy zöld selyem lájbit öltött, melyre a felkart eltakaró buggyos ingujj reá volt varrva; az alkar mezítelen maradt. A pendely fölé csipkés fersinget, erre pedig felül lapos ráncokba szedett, alul pedig sima szines rokoját vett. Lábán csizmát viselt kapcával
Régebben a téli daróc zeke vagy szokmány nem volt gombos, mint a mostani; szíjjal kötötték össze a nyaknál és nyakbavetve, panyókán viselték mindig. Ma kidugják legtöbben a kart a zeke ujján és a zekét összegombolják.
Nagyban viselték akkor télvíz idején az oldalt gombolós, fehér ujjatlan irha bundát, mely csak derékig ért és szépen virággal volt kivarrva. Egy-egy öreg elvétve ma is viseli.
A bőrmellény az egyedüli férfiruhadarab, amelyet a megye némely vidékén hímzéssel diszítenek.
Asztalos Sándor gyergyószentmiklósi szűcs hímzésrajzai:
GYERGYÓSZENTMIKLÓSI SZÛCSHÍMZÉSEK
Forrás: Malonyai Dezső – A magyar nép művészete