Fafaragás Gyergyócsomafalván

0 10 min 11 év

A feudális változások erőteljessége, a gyors fejlődés hatása vitathatatlanul Csomafalván nyilvánult meg a leghatározottabban és a leggyorsabban a gyergyói- medence települései közül a XX. század második felében. A megélhetési küzdelmek által idegenbe kényszerített csomafalvi férfiak idegen kultúrák elemeit honosítják meg Csomafalván oly módon olvasztva bele a falu kultúrájába, hogy közben nem szenvedett csorbát néprajzi szempontból a helyi jelleg, sőt erősödött általa  a csomafalvi identitástudat, nemzedékről-nemzedékre letisztult a népművészet, kiszűrve magából a fölösleges elemeket. Sajnálatos tényként kell elkönyvelnünk azonban, hogy a XX. század  második felének hozadékaként , a néprajzi értékek sorában a változás, a kopás legerőteljesebben Csomafalván érződött. Leghamarabb itt tűntek el a hagyományos parasztházak, a kötött kapuk, és azok a lakberendezések, amelyekből ma olvashatnának a néprajzkutatók, és amelyek minket a múltunk iránti nagyobb alázatra és tiszteletre késztetnének. Bár kevés a konkrét adat a XIX.- XX. századi csomafalvi fafaragásról, néprajzi tanulmányok tényszerűen tanúskodnak róla, mint olyan népművészeti ágazatról, mely jelen volt a lakások berendezésein, kapukon, épületeken, azok homlokzatain, tornácain, és különböző használati tárgyakon. Az biztos, hogy a csomafalvi faragott tárgyakra nem volt jellemző az elterjedtség és a túldíszítettség. Csak jól meghatározott funkcióval bíró tárgyakon jelent meg néhány esetben faragott motívum, mint díszítő elem, megfelelő mértékű diszkrécióról és kifinomult , letisztult ízlésről árulkodva. Gyakorlati rendeltetés  nélküli tárgyakat nem faragtak.   A lakások berendezése, a konyhai bútorkészlet egyszerű ácsmunkával készültek , természetesen kézi szerszámok segítségével. A bútorok eleinte festett, majd faragott díszítésűek voltak. A festett bútorok alapszíne  a világoskék volt, de előfordult a piros , a barna, a zöld is. A leggyakrabban előforduló tárgyak, amiket néha faragással díszítettek : a kétfiókos kamarás asztal, a deszkakanapé, a tálas, az étkezőasztal körüli faragott  támlás székek, a saroktéka, amely díszítő és értékőrző tárgy is volt egyben , abban tartották az énekes könyvet és a bibliát. A  hagyományos berendezés része volt az almárium, amelyen megjelenik az akantusz levél népies kidolgozásban . A hagyományos paraszti konyha kellékei helyenként még fellelhetőek padlásokon , fészerekben, ritka esetben használati állapotban is egyes háztartásokban. Ilyenek a dagasztó teknő,( vájt teknő), a  famozsár( egyszerű peremdíszítéssel) , a kulacs( rozettás díszítéssel), a kompona , a véka , a sulyok( Nap és Hold motívummal, rozettával). A tárgyak egyszerűsége , akárcsak a vidékünkre jellemző népzene egyszerűsége, arról tanúskodik, hogy elődeink életvitele kevés lehetőséget engedett a kibontakozó alkotó díszítőművészet  fejlődésére ,mert a megélhetési küzdelmek idegenben lévő kenyérkeresésre kényszerítették  a férfi társadalmat. Emiatt a fafaragás, mint népi díszítőművészet , és mint kizárólagosan férfi foglalkozás nagyságrendekkel alulmaradt a női foglalkozásokkal szemben , mint a varrás, hímzés vagy a szövés. A fafaragás egyik néprajzi megjelenési formája a favázas ház tornácoszlopainak faragásán nyilvánul meg, a népi kreativitást példázva, mint  az igényesség egyik kifejező eszköze, hagyományos szimbólumrendszert használva. A XX. század első felére jellemző  díszítő fafaragás a csomafalvi építészetben elsősorban a házoromzatokon jelenik meg , mint díszítő elem . Jellemző ornamentikája a hagyományos „ jégcsap”- motívum, amely ácsfaragással készült és kifejezetten csomafalvi   néprajzi jellegzetességként tartjuk számon. A fafaragásnak, mint népművészeti ágazatnak egyik legjelentősebb rétege a fejfa- és a kopjafafaragás. A faragásnak ez a megnyilvánulási formája egyáltalán nem sorolható a  csomafalvi néprajzi sajátosságok közé, mert a kopjafaállítás túlnyomórészt protestáns temetők sajátja volt régebben. A gyergyócsomafalvi temetőben alig találni kopjafát, a fellelhető egy-két példány is a XXI. század fordulóján készült alkotás. Az 1950-60-as évekig még gyakori a kötött kapu, amelyet nem díszítenek faragással, vagy ha van is rajta faragott díszítő elem , nagyolt , kevésbé kidolgozott amiatt, hogy vidékünkön a kapukat puha, nehezen vagy egyáltalán nem faragható fenyőfából készítették. A gyalogkapu felett ott található viszont a jellegzetesen csomafalvi hármas virágmotívum, amely nem faragott, hanem fűrészelt. Az 1970-es években indul el egy újabb kapuállítási  divat. Ebben az időszakban már tölgyfából készítik a székely kapukat  Csomafalván […]

Cikkek Gyujtemeny