A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.
A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.
A legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. 

Beköszöntő 

(Gyergyócsomafalva)

Jézus Megváltó Istenünk

 

Jézus megváltó istenünk
kit szent atyánk nemzett nekünk
egyenlő felségben vele
előbb mint fény s világ leve
Atyád visszfénye e szent ige
örök reményünk kútfeje
hallgasd meg összes híveid
szívünknek esdekléseit
Emlékezzél meg kegyesen
hogy egykor a szűz kebléből
...
Ó jézus dicső üdvösség
ki a szűztől ma születék
veled atyád s a szentlélek
most és mindörökké ámen

Kiköszöntő

Kedves házigazda bocsánatot kérünk hogy az itteni létünkben mi valamit vétettünk most már elmegyünk a további utunkra és magukat hagyjuk az isten oltalmában jézusnak szent neve dicsértessék

 

41

Vélemény, hozzászólás?