December 26–27.-e, a legenda szerinti első vértanúk, Szent István vértanú és Szent János evangélista ünnepe. A 18. sz. közepéig  karácsony hármas ünnep volt, tehát Szent István és Szent János napját is megünnepelték, ezt követően csak Szent István napja maradt ünnep. Az István és János nevűek ezen a két napon tartották névnapjukat, amely együtt járt a névnapi köszöntővel – kántálással – és az ezt követő áldomással. István-napi, János-napi köszöntőnek, istvánozásnak is mondják. A 18. sz. második felében elterjedt névnapi köszöntőknek – amelyek több más szokással együtt az I. világháborút követő esztendőkben kezdtek elmaradozni –, rendszerint az elrecitált verses, ill. énekelt köszöntő-szöveg is velejárója volt.  A legények éjfél után mennek az Istvánokat és Jánosokat köszönteni  megállnak az ablak alatt, ajtó előtt és énekelnek, majd a szobába menve köszöntőt mondanak, a haziak pedig megvendégelik öket és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak. A rokonokat, jóbarátokat ebédre is meghívták.

Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1729.html