http://www.szekelyhon.ro/

Ez a népszokás a bibliai eseménynek, a betlehemi gyermekgyilkosságnak állít emléket.

Amikor Herodes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket a kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: – kiáltás hangzik Rómában, hangos sírás és jajgatás. Ráchel siratja fiait, és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé (Máthé 2, 16-18)

Aprószent minden fiúcsecsemő. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája, a katolikus egyház őrzi ezt a szokást. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon. Vesszõbõl font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében „aprószentekelik” a háznépet.  A háziak pálinkával, kaláccsal kínálják az aprószentekelőket továbbá a lányok szalagot kötnek a korbácsra. A házigazda elnézõ mosollyal segíti át a kótyagos legényeket a nehéz viziten. Amelyik leányhoz nem mentek aprószentekelők, azt megszólták. Amelyik leány nem engedte be az aprószentekelőket, azzal „csúfságot tettek”. Jelt hagytak maguk után: seprűt állítottak keresztbe az ajtó bejáratához, vagy kivették a kaput a sarkából. 

 A gyerekek nappal mennek aprószentekelni. Szép, válogatott meggy-, nyír- vagy fűzágakból font és piros szalaggal átkötött vesszővel szerelkeztek fel. Házról házra jártak, és megkérdezték:

– Szabad-e aprószentekelni? 

Ha a válasz kedvező volt, közösen mondták a versikét. Verselés közben a piros szalaggal feldíszített aprószentekelő pálcával, ritmikusan csapkodták, vesszőzték a háziakat.

„Aprószentek Dávid, Dávid,

Kinn a jégen korcsolyázik

Elromlott a korcsolyája

Nincsen aki megcsinálja

Furja, faragja,

Mégis a hátán hordozza.

Éljen maga sokáig! (Isten Éltesse Sokáig)

Pénzbe járjon bokáig!

Százesztendős koráig.

Aprószentekelő versek Szárhegyen:

 

„Ezen becses házhoz, hogy mi ide jöttünk, / Csekély szavainkkal, hogyha mi vétettünk, / Bocsánatot kérünk, amíg itten késünk, / Mert sértésére senkinek sem leszünk. / Adjunk hálát tehát Teremtő Urunknak, / Hogy Jézus született kegyes megváltónknak. / Jézus születését angyalok hirdeték, / Szegény pásztoroknak meg is jelenteték, / Hogy bűneink bocsájtassék. /

Jézus születése után következett Szent István, / Szent István után következett Szent János, / Szent János után következett e szomorú nagy nap, / Melyen apák s anyák szívből szomorkodtak. / S melynek emlékét mi itten követtük, / S fűzfaágakból vesszőket fontunk, / Melyeket, ha megengednek ki is osztogatnánk. / Megengedik? …(választ várnak)

Piros új hajnal süssön be szívükbe, / Ragyogó napsugár süssön be lelkükbe, / Mivel szónak vége, Jézus neve dicsértessék! /„

 

vagy:

 

„Azt hallottuk disznót öltek, / Vérest, májast jól töltöttek./

Hoztunk egy kicsi csípős tormát, / El szabad-e osztogatni?”

 

Az ütlegelés alatti rigmus:

„Aprószentek Dávid, Dávid, / Kint a jégen korcsolyázik, /

Elromlott a korcsolyája, / Nincsen, aki megcsinálja. /

Fúrja, faragja, mégis faragatlan hagyja, /

Hogy az újesztendőben meg ne varasodjék, /

Friss és jó egészségben viselje magát!/”

Jutalmul az aprószentekelők kalácsot, néhol pénzecskét is kaptak.

A vesszőzés az újesztendei szerencsekívánásnak archaikus formája. Egyfelől a betegség szellemét akarják vele távozásra kényszeríteni, másrészt pedig nem más, mint analógiás varázslat. Célja a nőknél a termékenység, gyermekeknél a növekedés elősegítése: amint a fának is évről évre új hajtásai vannak, éppen úgy gyarapodjanak a megvesszőzöttek is.


Forrás: http://www.kezdiszarazpatak.hu

 

 

 

 

54

Vélemény, hozzászólás?