Megszólal az ügyvédi iroda telefonja, szipogva felveszi a titkárnő:
– Halló, tessék? Ügyvédi iroda.
– Jó napot kívánok, Kovács ügyvédúrral szeretnék beszélni.
– Már megint maga telefonál? – zokog a titkárnő – Most mondom el ötödször magának, hogy Kovács ügyvéd urat tegnap autóbaleset érte, és meghalt.
– Tudom-tudom, de olyan jó ezt hallani!

Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…

Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.

A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.

Két szőke szépség beszélget:
– Tudod, hogy holnap rendezik a városi szépségverseny döntőjét?
– Persze – mondja a másik. – Tegnap éjszaka már meg is nyertem.

Mórickáék a „valószínűleg” szót tanulják.
Felszólít egy tanulót a tanárnéni.
– Mondj egy olyan mondatot, amiben benne van a „valószínűleg” szó!
– Valószínűleg nyáron a Balatonra fogunk menni nyaralni!
– Jó!
Felszólít egy másik tanulót!
– Mondj egy olyan mondatot, amiben benne van a „valószínűleg” szó!
– Valószínűleg tavasszal kapok egy biciklit.
– Nagyon jó!
A tanárnéni felszólítja Mórickát!
– Mondj egy olyan mondatot, amiben benne van a „valószínűleg” szó!
– A mamám egy újsággal a kezében ment hátra a kertbe!
– De Móricka, ebben nincs benne a „valószínűleg” szó!
– De valószínűleg szarni ment, mert olvasni nem tud!

A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.