A magányos ember (…) nem nevet könnyen.

50 évesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel.

Ha valaki megérti, hogy mi az oka haragjának, gyűlöletének, képessé válik arra, hogy megváltoztassa, vagy ha kell, szabadjára engedje ezeket az érzéseit.

Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.

Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.

Az élet csakugyan meccs, fiam. Olyan mérkőzés, amit az ember a szabályoknak megfelelően játszik.

A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság.