A világ legkifinomultabb dolgai éppen azok, amelyek mindenki számára elérhetőek.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

Egy dolog, hogy az egész világegyetem összefog, hogy megvalósulhassanak az álmaink, és más dolog, hogy teljesen felesleges kihívások elé állítjuk magunkat.

Székely utazik a vonaton, de nincs jegye. Az ellenőr az első állomáson lerúgja a vonatról, de neki sikerül újra felkapaszkodnia. A következő állomáson megismétlődik a jelenet, majd mikor már vagy harmadszor rúgja le a vonatról, megkérdi az ellenőr:
– Tulajdonképpen hova akar menni?
– Brassóba, már ha kibírja a fenekem.

Két öreg kártyázik az öregek otthonában, mint minden nap már 35 éve. Egyiküknek állandó problémája van a kártyalapok megjegyzésével, így állandóan a felesége segít neki. Egyik nap azonban teljesen egyedül játszik, minden lapra emlékszik. Megkérdi a barátja:
– Öregem, ezt meg hogyan csináltad?
– A feleségem beíratott egy memóriafejlesztő iskolába, azóta semmi gondom a memóriámmal.
– És mi a neve ennek az iskolának?
– Ööö… hogy is hívják azt a virágot, ami szúrós és vörös színű?
– Rózsa.
– Hé, Rózsa, mi a neve annak a memóriafejlesztő iskolának?

– Mit írnak a szőke sírboltjára?
– Először feküdt le egyedül.

A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített.

Egy süket meg egy vak zenész zenélnek egy bárban.
Megszólal a vak:
– Mondd süket, táncolnak már az emberek?
Errre a süket:
– Miért? Már zenélünk?