Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitűnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.

Életünk valódi rendezője a véletlen – és ez a rendező csupa kegyetlenség, könyörület és elbűvölő kedvesség.

Adj elsőbbséget valakinek egy bejáratnál.

Egy texasi farmer elmegy egy barátját meglátogatni Ausztráliába. A barátja körbevezeti a birtokon. Kiérnek egy nagy mezőre. A texasi farmer megjegyzi:
– Szép nagy mező ez, de nálunk, Texasban kétszer ekkorák vannak!
Bemennek egy hatalmas istállóba, a texasi ismét megszólal:
– Látom, szép teheneid vannak, de nálunk, Texasban kétszer ekkorák a tehenek!
Az ausztrál kicsit zokonveszi a nagyzolást, ezért szótlanul indulnak vissza a házhoz, amikor egy csoport kenguru ugrál el mellettük. A texasi döbbenten megkérdi:
– Úristen, ezek meg mik voltak?
Az ausztrál félvállról:
– Miért csodálkozol, nálatok Texasban nincsenek szöcskék?

Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk.

A szöszit elviszi a barátja moziba. A mozi bejárata felett a fényreklám a következőket hirdeti:
Két óra izgalom! Két óra borzongás! Két óra kikapcsolódás! Két óra igazi szórakozás!
Mire a szöszi:
– Megőrültél? Ide hoztál? Csak nem képzeled, hogy nyolc órán keresztül a moziban ülök?!

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség.

A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.