Az ember a legkegyetlenebb állat.
Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
Rengetegen nem értik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb vagyok, azt gondoltam volna, hogy nem jók a vicceim.
Minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb pofonokat ad az élet valakinek, annál nagyobb sansza lesz úgy dönteni, hogy változtasson az életén.
Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.
a technológiáért mely llehetővé teszi számunkra, hogy szoros kapcsolatban maradjunk barátokkal és családdal, távolságtól függetlenül.
Remény nélkül az ember megszűnik létezni.