Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik.

Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik… – s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt… a lélekkel játszik, azt teszi tönkre… valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses…

Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.

Az igazi szeretetet nem adjuk vagy kapjuk, az van.

Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.