Ha két ember összevész, mindig mind a kettő a hibás.

A székely paraszt bácsi befog a szekérbe, mert készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:
– Édes uram, hadd menjek már veled én is!
– Nem lehet, asszony!
– Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül! Elleszek én hátul a saroglyán is.
A paraszt bácsi azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába. A székely hátrafordul, és így morfondírozik:
– Ej, pedig hogy könyörgött…

Kíváncsi vagy, hogy lehet küzdeni a szegénység ellen? Dolgozni kell.

Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.

Ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne.