Barátzsák, kocsistorok nehezen telik.
Barátzsák, kocsistorok nehezen telik.
Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.
A kis tévedés mindig szörnyű nagy tévedéssé válhat, ha az ember ragaszkodik hozzá, ha elmélyíti azzal, hogy nagy feneket kerít neki, ha „végigviszi”.
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.
– Mióta dolgozol ennél a cégnél?
– Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.
Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!
Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.
Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.