Nagyurakkal is játszik a szerencse.

– Vadászni megyek Jean! Hol van a sörét?
– Elnézést, uram de a sörét megittam.

Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.

Menj el strandolni vagy síelni.

A székely meg a fia kaszálnak a réten. Telnek az órák, egyszer csak megszólal a fiú:
– Idesapám, barchobázzunk!
Egy óra múlva jön is a válasz:
– Jó.
Ismét egy óra néma csend után:
– Gondút?
Estefelé:
– Gondútam.
Szótlanul hazamennek. Másnap ismét kaszálnak a réten, egyszer csak a fiú megszólal:
– Rákérdezhetek?
– Ja.
– Empíriokriticizmus!
– Az. Hogy talátad ki?
– Hát, vót időm gondúkodni!

A lélek viharai ellen tablettákat szedni – gyönge dolog.

Minden foglalkozás művészetnek tekinthető, ha elegendő szenvedéllyel végzik. És mindig kihívást jelent, ha az ember művészete egyben megélhetésének forrása is.

Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.

Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévő köteléket, elszakad.

A tervek olyanok, mint a gyümölcs, szükségük van egy kis időre, hogy megérjenek.