A halál törvény, nem büntetés.

Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.

A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.

Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

Nem annyira az érint meg másokat, amit mondunk, mint az, ahogyan élünk.

Az emberek boldogtalansága gyakran fakad a kétségbeesett próbálkozásból, hogy olyasmit befolyásoljanak, ami nem tőlük függ.

Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.

A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.

Válóperes tárgyaláson az asszony ügyvédje felteszi a kérdést a férjnek:
– Elmondaná, mi az oka, hogy el akar válni a feleségétől?
– Kérem, én teherautósofőr vagyok. Egész héten az országot járom. Egyik szombaton, mikor hazamentem, ágybabújtunk a feleségemmel. Kis idő múlva, hallom, hogy átkopog a falon az öregasszony a szomszédból: „Nem hagynák abba ezt a lármát legalább hétvégén?”

Az az igazi méltóság, amely nem csökken mások tiszteletlensége miatt. A Niagara vízesés nagysága sem csökken attól, hogy beleköpsz.