Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.

Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.

Határokra szükséged van (…), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.

Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.

Szeretem a disznókat. A kutyák felnéznek ránk. A macskák lenéznek bennünket. A disznók egyenrangúnak kezelnek.

Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.

Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.