A családi fényképalbumban Móricka a szülei esküvői képet nézegeti.
– Anyu, miért voltál fehér ruhában?
– Azért, mert a fehér az öröm és a boldogság színe.
– Akkor már értem, hogy az apu miért van feketében!

Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.

Egy álomnak elérhetetlennek kell maradnia, vagy legalábbis nem könnyen elérhetőnek. Ha túl könnyű megvalósítani, már nincs is értelme.

A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes. Ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell.

A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod.

Minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál jobb a történet.

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

A marakodó szocialista szekták közös bűne a munka önkényes megszervezése; szolgaságba hajtják az egyént a közösség hasznára.

Aki integet, az búcsúzkodik. Aki fut, az sportol. Az utas az, aki vár a megállóban.

– Képzeld el, végre sokkal olcsóbb lett a benzin!
– Tényleg?
– Nem, de képzeld el!

Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.