Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.

A kincseket a víz mossa ki a földből, és ugyanaz az áramlat vissza is temeti őket.

A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.

A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.

Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.

A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.  

Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd.

A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.

Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

A világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye.

A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.

Úgy gondolom, a Természet fantáziája annyival nagyszerűbb az emberénél, hogy sosem hagy majd nyugodni minket.

Nem mi birtokoljuk a földet: a föld birtokol minket.

Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.

Ha a nap lenyugszik, semmiféle gyertya nem helyettesítheti.

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.

Minél többet ismerünk meg a természet szilárd törvényeiből, annál hihetetlenebbekké válnak a csodák.

Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.

Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel.

A természet nem barátságos, de nem is rosszindulatú. Nem akar szenvedést okozni, de nem is tesz ellene semmit.

Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.

A valóságban a dolgok gyakran még sokkal abszurdabbak, mint a könyvekben.

A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.

Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.

Tudja, hogy a gazella hatalma a lábában rejlik. A sirály hatalma meg abban, hogy messziről célba tudja venni a halat. Megtanulta, hogy a tigris nem fél a hiénától, mert tudatában van az erejének.

A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.

A hullámok látványa időnként többet segít az embernek, mint a legjobb pszichiáter.

A viharnak is fáj a csend, azért dörög.

A világ változatosabb és csodálatosabb, mint azt az emberek többsége gondolná.

A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.

Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.

A természet képzelőereje sokkal, de sokkal nagyobb, mint az emberé. Senki, akinek nem volt megfigyeléseken alapuló sejtése, nem képzelhetett el ilyen csodálatos dolgot, mint amilyen a természet.

A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.

Ismerünk növényeket, amelyek virágzáskor olyan erőteljes illatot árasztanak, hogy közelről visszariaszt. El kell távolodnunk, hogy illatukat élvezhessük.