Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.
Nagymamakorára lesz az ember igazán jó anya, előtte túlságosan el van foglalva azzal, hogy nőnek is kell lennie.
Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
Hogyha túlságosan előretekintünk a jövőbe, akkor könnyen orra bukhatunk abban, ami a lábunk előtt hever.
Agresszív kismalac sütögeti az aranyhalat az erdőben, arra megy a vadász.
– Te mit csinálsz? – kérdezi a vadász.
– Megsütöm az aranyhalat.
– És a három kívánság?
– Már megvolt.
– Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy mikrohullámú sütőtök van?
Erre az eladó hátrakiabál:
-Béla gyere ki, itt van valami elmebeteg aki valami mikrohullámú sütőtököt keres!
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.