Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
Látszat a lét, és lét a látszat.
Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.
Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?
Ha a falon függő kép, óra vagy tükör elmozdul vagy leesik, meghal valaki a családból.
Mindent könnyebb megtanítani, mint azt, hogyan legyen az ember… boldog.