Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.
Szépséges virág a szerelem, ám legyen elegendő bátorságunk, hogy szörnyű szakadék szélén szedjük.
Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?
Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.