Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.

Aki még sohasem látott ünneplőruhát, az a rongynak is örül.

Amíg élet van, minden vég kezdet!

Furcsa az élet. Ahogy összehoz két embert itt meg amott, mintha csak véletlen lenne, s aztán egymáshoz láncolja őket a barátság láthatatlan erejével.