Ha arra kényszerülünk, hogy magunkat mutatjuk be:
Vegyük ki kezünket a zsebünkből.
Nézzünk szembe azzal, akinek bemutatkozunk.
Jobb kezünket helyezzük egy esetleges kéznyújtáshoz készenlétbe.
Mondjuk meg a teljes nevünket becenév nélkül.
Ha mi mutatjuk be barátunkat egy idősebbnek akkor a szöveg a következő:
Tessék megengedni, hogy bemutassam barátomat, XY-t.
Ha mi mutatjuk be a barátunkat a többi fiatalnak:
Õ a barátom, XY.

Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.

Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.

Csak ok nélkül szeretünk igazán.

Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.

A bölcs előbb a túléléséről gondoskodik, és csak utána érzi jól magát. A bolond jól érzi magát, és belehal.

Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.

A lehető legegyszerűbben közelítsünk meg mindent, de annál semmivel sem egyszerűbben.

Ne lépj rá mások lábára a buszon.

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik – de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.