Ha a világ tökéletes volna, nem lenne szükség bocsánatkérésre. De mivel ez egy tökéletlen világ, tudnunk kell bocsánatot kérni.

Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.

A legtöbb ember oly nagyon él, hogy nem is veszi észre.

Amire mindannyian vágyunk – hogy valaki higgyen bennünk.

Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.