
Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.
Változás addig senkinél sem következik be, amíg az élet keményen be nem húz neki.
Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.
A család megöli a szerelmet. A szerelem: rácsodálkozás, és ha megszokás lesz belőle, már vége is.