Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.

Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.

Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.

Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen – de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.