A kritikus az az ember, aki ott keresi a hibát, ahol más az örömöt.
Csak a legkisebb és legnagyobb tettek nem függnek akaratunktól.
A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.
Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.
Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.
Amit az ember elrendez…, azt felforgatják a körülmények.
Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.
Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.