A memóriám már nem a régi. És ráadásul még a memóriám sem a régi.
Mert várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.
Magad választod meg, milyen ember akarsz lenni, nem számít, hogy a szüleid milyenek.
Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy elfelejtenek minket, mielőtt még emlékeztek volna ránk.