A napfényért, amely beragyogja a szobát.
A kíváncsiság nem bűn (…), de ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.
A siker veszélyes, ha túl magabiztossá tesz. Ha többé már nem kételkedünk önmagunkban.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.
Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.
A gyűlölet nemcsak vakká és süketté, hanem hihetetlenül ostobává is tesz.