A szerelem azt jelenti, hogy két ember: kettő és mégis egy. Egy férfi és egy nő egyetlen angyallá olvad össze. Ez a mennyország.

Sok ember egyáltalán nem volna szerelmes, ha előzőleg nem hallana a szerelemről.

A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.

Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (…) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.

Nincs is a földön olyan szerelem, hogy mind a ketten egyformán szeressék egymást.

Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.

Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.

Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: „Miért szeretsz te engem?”Azt felelte: „Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.”

A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz, amíg a férfiak rá nem eszmélnek, mennyi virágot kaszálnak le a nők szívében az első hűtlenkedéssel.

Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha.

A szerelem olyan, mint egy gyönyörű virág, amit talán nem érinthetek, de aminek az illata a kertet mindenképpen az öröm helyévé varázsolja.

Az a szerelem, amikor az ember valakit vagy valamit az életénél is előbbre tart.

Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.

Lehet, hogy a szerelem nem vak, mindenesetre borzalmasan rövidlátó.

A szerelem nemcsak egy érzés: művészet. És mint minden művészethez, nem elég az ihlet, rengeteg munka is kell hozzá.

Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg.

A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.

A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar.

Szerelem: külön kínokból születő közös.

Akarlak téged. Kibírom, ha nem kapok meg valamit, amit nagyon szeretnék. De azt is tudom, hogyan kell megszerezni, amit akarok. Ez csak elhatározás kérdése.

Az igazi vonzalom ritka, és az élet nagy ajándéka.

A szerelemben egy férfi csak akkor győzhet, ha elfut.

A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.

Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.

Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.

A szerelem idővel szeretetté változik. (…) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

Szerelem nélkül élni bánat, de ha szerelmes vagy, kétszeres bánat.

A szerelemben soha sincs szükségünk meggyőződésre, sohasem várunk bizonyítékokat. Mindaz, ami nem hódolat és hűség, nem szerelem.

A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.

Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! – Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.

Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá.

A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.

Az igaz szerelem azt jelenti, hogy a másik ember boldogsága fontosabb számunkra, mint a sajátunk.

A szerelem a vágy, amit a fantázia dagaszt.

A szerelem a szenvedések kimeríthetetlen forrása.

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség.

Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról… csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.

A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.

Ez a végzetes szerelem. (…) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.

Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben.

A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész.

Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.

Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.