A sors csodálatos kártyakeverő.

Kovács leül az asztalhoz ebédelni. Mielőtt hozzáfogna, csodálkozva kérdezi a feleségét:
– Mondd, drágám, miért öltöztél talpig feketébe?
– Ne törődj vele, drágám! Edd csak meg szépen a gombalevest!

Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.

Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt.

Lehet, hogy nem őrültem meg. De ha ez így van, akkor tuti, hogy mindenki más begolyózott.

Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszercsak nagy vihar támad. Tőlük 100 méterre lecsap a villám. Azt mondja a székely:
– No-no.
Megint lecsap a villám tőlük 50 méterre. Újra megszólal a székely:
– No-no!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
– No, azért!

A gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják.