Hogy dolgod meg ne bánd, a nyomorultat szánd.

Nyakába háramlik, mint ebnek a pázsir. 

Rátartja magát, mint a mécsescserép. 

A „nemakarom” bántja.

A minemü mosdót ők tartottak nekem, én is olyan kendőt nekik.

Kifogyott mint mogyoró a tokjábul.

Kétszer mér, egyszer vág.

A nád sem indul szél nélkül.

Nem jó kölykes medvének fiát faggatni. 

Aki nyerni akar, föl is kell tennie.

Könnyebb a mondás, mint a visszamondás.

Nyüg nem menti meg a tilost. 

A napot akkor nézik legjobban, mikor fogyatkozik.

Szégyenlik nevöket varga, tót és hóhér.

Mészáros nem könyörül a bárányon.

Olykor a mester is elhibázza a vecsernyét.

Ölje meg a méhet, ki mézet akar enni.

Hol más fizet vagy énekel, azt neked is követni kell.

Az sem volt ám mátkatál.

Nyakán ütik el a gombot. 

Ledől mint Máté tehene. 

A moslékot disznóra hagyd.

Milyen a munka, olyan a jutalom.

Ki örömest nevet, örömest sir. 

Nagyott kezdett, kicsit visz véghez. 

Kiütni a nyeregből.

Ha nem adok, te haragszol, ha meg adok: én is.

Nyakfalvára megyek, Pofon szállást kérek. 

Kinéz a boltbul mint a móri zsidó. 

Kis mise, nagy mise, utoljára semmi se.

Ne végy nyelvvel igazat.

Nemes volt, de elhordták földét a fazekasok. 

Hosszu mint a nyul farka. 

Mérték nélkül is megszabják az uj nadrágot.

Inkább lábad törjék mint nyakad.

Narancs is keserü, ha nagyon facsarják.

A görbült aggnőnek agg ő regéje is.

Ha egyszer a mézet megszagolta a medve, abba sem hagyja.

Lementével dicsérd a napot.

Nem minden méreg keserü.

Ami meglett, azt helyén kell hagyni.

A jó ménló vagy megvakul vagy megsántul.

Mézes madzag: nyaljad.

Az igaz nemesség nem fekszik a kutyabőrön.

Mondd ki magyarán, hadd tudjuk mi is.

Megérett mind turója, mind sajtja.

Akármint ragyogjon a nap, de csak nem lát a vak.

A mi vagy, az légy.