
Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.
Egy aprócska részlet is – bármilyen ártalmatlannak tűnik is – tönkretehet mindent.
Ha azon kesergek, amit korábban tettem, vagy attól félek, ami a jövőben történhet majd, mindegyik a jelenben okoz szenvedést.
Ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik – mit lehet könnyebben pótolni az embernél?
Semmi siránkozás sem tud hozzátenni egyetlen percet sem az életéhez, nem ad több szívverést, lélegzetet sem.