Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.

Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.

A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.

Tudni kell megbocsátani és felejteni.

Megérteni annyi, mint megbocsátani.

A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet.

Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.

A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.

A megbocsátás (…) nem állítja helyre automatikusan a kapcsolatot, de megnyitja előtte a lehetőséget.

Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.

Ha a világ tökéletes volna, nem lenne szükség bocsánatkérésre. De mivel ez egy tökéletlen világ, tudnunk kell bocsánatot kérni.

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?

Jóllehet a beszélgetéshez két ember kell, a hallgatás megtöréséhez és a kezdeményezéshez egy is elég.

A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.

A megbocsátás nem felejtést jelent (…). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.

Életünk egyik legfontosabb döntésévé válhat, ha annak ellenére el tudunk köteleződni a szeretet mellett, hogy a szívünkben fájdalmat érzünk.

Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.

A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.

A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.

Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.

A megbocsátásnak egyetlen lehetősége van: a felejtés. S amikor kompetens személy azt mondja, hogy én megbocsátok, de nem felejtek, akkor bizony paprikajancsit csinál saját magából.

A megbocsátás gyógyít. Főleg, ha magadnak bocsátasz meg.

Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.

A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.

Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.

A női hiúság sosem bocsát meg.

A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés.

A megbocsátás csak akkor működik, ha elfogadjuk.

Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.

Meg kell szolgálni a bocsánatot.

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Aki megbocsátja a gaztettet, cinkossá lesz.

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.

Csak addig tart a vétek, amíg bűntudat élteti.

Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?

A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van. Adhatunk gyémántot, virágot, vagy csak egy belülről jövő, őszinte érzést.

Néha könnyebb olyan valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.

A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.

Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.

Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.

Tökéletesnek kell lennünk, hogy ne kelljen megbocsátanunk mások hibáit.

 A bosszúval legföljebb azt érjük el, hogy egyenlőek leszünk az ellenségeinkkel, míg a megbocsátással náluk bölcsebbnek és intelligensebbnek bizonyulunk.

A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

Annak az egy napnak a kedvéért, amelyen ezer nap közül egyszer, kivételképpen jó vagyok, kérlek, légy elnézéssel!

A megbocsátás a sértettet tisztítja meg, nem a sértőt.

Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.

A harag legnagyobb gyógyszere az idő.