Bármit tettél is, és bármit fogsz tenni, hozzám tartozol. Nem tudsz olyat tenni, amivel ezt megváltoztatod.

A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.

A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.

Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni – de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.

Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.

A harag legnagyobb gyógyszere az idő.

A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.

Az őszinte bocsánatkérés mellőzi a kifogásokat. Jobb, ha nem követi „de”.

Csak az tudja kimondani, hogy „megbocsátok neked”, aki azt is ki tudja mondani, hogy „szeretlek”.

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?

A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.

A megbocsátás csak akkor működik, ha elfogadjuk.

Tökéletesnek kell lennünk, hogy ne kelljen megbocsátanunk mások hibáit.

Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.

A női hiúság sosem bocsát meg.

Másoknak mindig bocsáss meg, magadnak sohasem.

Becsüld meg az időt, amit itt töltesz a Földön, tudd, hogy Isten mindig megbocsátott neked, és bocsáss meg te is.

A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van. Adhatunk gyémántot, virágot, vagy csak egy belülről jövő, őszinte érzést.

Én soha nem bocsátottam meg senkinek semmit. Ez nyilvánvalóan jellemhiba, de a fenébe, mindenkinek kell legalább egy.

Aki megbocsátja a gaztettet, cinkossá lesz.

Meg kell szolgálni a bocsánatot.

Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.

A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.

A megbocsátásnak egyetlen lehetősége van: a felejtés. S amikor kompetens személy azt mondja, hogy én megbocsátok, de nem felejtek, akkor bizony paprikajancsit csinál saját magából.

Csak addig tart a vétek, amíg bűntudat élteti.

Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.

Életünk egyik legfontosabb döntésévé válhat, ha annak ellenére el tudunk köteleződni a szeretet mellett, hogy a szívünkben fájdalmat érzünk.

Könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint megbocsátani egy barátnak.

A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.

Néha könnyebb olyan valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.

Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.

Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.

Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?

Nem mindig azé a nagyobb felelősség, aki a hibát elköveti, hanem sokszor azé, aki nem képes megbocsátani, és ezzel sokkal nagyobb hibát követ el.

Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.

 A bosszúval legföljebb azt érjük el, hogy egyenlőek leszünk az ellenségeinkkel, míg a megbocsátással náluk bölcsebbnek és intelligensebbnek bizonyulunk.

Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.

Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.

Megérteni annyi, mint megbocsátani.

A bocsánatkérés csak arra szolgál, hogy a bűnös megkönnyebbüljön, s úgy érezze, hogy ugyanazt a hibát még egyszer elkövetheti.

Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.

A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés.

A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.

Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.

Ha a bűntudat nem gyötör tovább, nem lesz szükséged a megbocsátásra sem.

A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet.