A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bűn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.
Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.
Kár, hogy amikor az életben a legnagyobb szükség lenne a felnőtt bölcsességre, akkor még nincs meg.
A világ nélküled is forog tovább. Fölösleges magad fontosabbnak látni, mint amennyire az vagy.
Az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.
Nem a cél a fontos, hanem az út.
Aki mást megaláz, saját emberségét játssza el.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
Szólj, ha úgy érzed, szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki más nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk.
Az igazság trükkös dolog, és sokszor csak a nézőponton múlik.
A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés.
Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.
Aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.
Jusson eszedbe döntéskor: nemcsak a döntést, hanem annak természetes következményeit is magadra vállaltad.
Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.
Nem mindig azé a nagyobb felelősség, aki a hibát elköveti, hanem sokszor azé, aki nem képes megbocsátani, és ezzel sokkal nagyobb hibát követ el.
A bátorságot magadból meríted, nem a körülményekből. Aki bátor, kilátástalan körülmények között is az.