
Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.
Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.
Egy dolgot nagyon szeretek az emberekben: a legparányibb reménytől is képesek szárnyalni.
Amikor elfogadod, amit már amúgy is tudsz, a többi jön magától.
Az emberben csak alszik a nagy tulajdonság. Veszély meg szeretet váltják ki belőle.
Az Álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.
Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk.