Székely utazik a vonaton, odaszól neki egy paraszt bácsi:
– Húzza fő’ az ablakot báttya, mer odakünn hideg van.
Székely felhúzza az ablakot, de megkérdi:
– És most odakünn meleg van?

Romániában olyan rossz a helyzet, hogy még a tél is külfőldre vándorolt…

Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.

Az igazi szerető az a férfi, aki képes felvillanyozni azáltal, hogy megcsókolja a homlokod vagy a szemedbe mosolyog.

Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról… csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.

A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.

Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

A gyanakvás egészséges dolog. Megóvja az életed.

A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.

Az a bölcs, aki tudja, mit tud, és tudja, mit nem akar.

Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (…) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.