Sziv tolmácsa az arc.
Sziv tolmácsa az arc.


Ültess valamit.


Aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. Aki kér, az tudja, hogy kap. Aki vigaszt nyújt, az tudja, ő is vigaszra lel.
Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.


Az ember alkalmazkodik – lényegében mindenhez. Hozzászokik. Nincs jó vagy rossz, állapotok vannak. A hozzáálláson múlik, jónak vagy rossznak ítéled-e a helyzetet.
– Jean, hogy hívják a maga feleségét?
– Eszter, uram.
– Hmm, Eszter, Eszter. Lefektettem egyszer! Hahahahaha!
– És a maga feleségét, uram?
– Anasztázia, de ezzel nem tud mit kezdeni.
– Anasztázia, Anasztázia. Lefektettem százszor.
– Jajj, Jean, ez nem is rímel!
– Nem rímel, de igaz!



Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.