Mindenki természet szerint ahhoz vonzódik, aki hasonló hozzá.

Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal, mint arra, hogy kárt tegyenek maguknak, nyoma se volna nyomornak.

Semmi nem fontosabb, mint hogy adni tudjuk abból, ami a Szeretet tükröződése az életünkben. Ez az igazi egyetemes nyelv.

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik – de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.

Döntés az is, ha az ember szántszándékkal nem hoz döntést.

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Az emberiség égető problémáinak megoldása mindig elmarad, mert kiderül, hogy a problémák hol nem égetőek, hol nem megoldhatóak, hol nem problémák.

Menj el színházba!

Nem szeretlek (…), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.

Csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.