Nem az országhoz, hanem az emberekhez kell lojálisnak lennünk.

A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.

Jobban szeretem a Facebookot a valódi emberekkel folytatott társalgásnál, mert itt nem kell megvárnom, hogy valaki befejezze a mondandóját, mielőtt valami bárgyú, irreleváns megjegyzést tennék.

Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.

A szennyes víznek is tiszta a teteje. A mocsok csak azután kerül elő, ha kiöntjük az egészet.

Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.

Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.

Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette.