Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal.
Annak, aki ma hal éhen, mit használ a jövő évi ebédben való reménykedés? A hit a lélek tápláléka, nem a testé.
Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
Ezen a világon minden szent. Egyetlen homokszem is lehet híd a láthatatlanban.
Ha végképp semmi remény, kétszeresen kell reménykedni.
Az ember legnagyobb kincsei az illúziói.
A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van. Reményt ad, amikor úgy érezzük, már egy szemernyi sincs.
Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.
A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.
A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.
Azt mondják, amíg élünk, remélünk, és nincs is ezzel bajom, de én a fordítottjában is hiszek. Amíg remélünk, élünk.
Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.
A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény.
Aki reményből él, éhen hal.
Mi is az a remény? Ahol az álmok kezdődnek.
A remény kulcsfontosságú tényező. Nélküle semmik vagyunk. A remény formálja az akaratot, az akarat pedig a világot.
A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.
Szép dolog, ha vannak álmaid. (…) De még szebb, ha legalább egy picike remény van arra, hogy valóra is válnak.
Minél szegényebb az ember, annál inkább reméljen, minél több baj éri, annál erősebben kell bíznia.
A remény örök, különösen, ha a lehetséges megoldás nem túl emberi.
Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.
A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik.
Amig élünk, reméljünk! Ha a szerencse lováról leestél, ne maradj fekve az árokban!
Minden ambiciózus ember álma, hogy becsületes emberrel kerüljön szembe.
Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.
Remény. A remény, amely gyengéden körbefonta a szívemet. Most hirtelen kieresztette a karmait, és darabokra tépte.
Az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson.
Sokszor hullottam már térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok.
Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra – ha odalent vihar, eső vagy áradás van.
A lepke a hernyó jövője.
Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit…, de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.
Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.
Csak az nem fél kit a reménymár végképp magára hagyott.
A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.
Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.
A hajnal mégis az emberek örök reménye.
Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába.
Minden reggel újrakezdés, minden reggel új világ.
A remény azt jelenti, hogy az ember úgy érzi, van esélye valamire.
Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.
A reményeid, álmaid és törekvéseid jogosak. Megpróbálnak felemelni a felhők fölé, a viharok fölé, csak hagynod kell.
De akkor se adjatok fel minden reményt, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Olykor épp a felkelő nap hozza a tanácsot.
Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.
Az emberek számára mindig megvannak a feltételek ahhoz, hogy azt tegye, amiről álmodik.
Ahol élet van, ott remény is van.
Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.
Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.
Mindenki hisz benne, hogy az erőfeszítéseiért elnyeri jutalmát, és hogy egyszer majd megérti mindazt, ami útközben történt.