Ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.
Magadnak kell utat vágnod a világban; a magad erejére támaszkodj, ha végig is akarsz menni rajta.
Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Jó vagy azokhoz, akiket szeretsz. Jó akarsz lenni azokhoz, akiket szeretsz, mert tudod, hogy akármilyen sok időt töltesz is valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.
Csomó dolog van, amiről az emberek azt hiszik, nem képesek megtenni, de amikor muszáj, rájönnek, hogy mégis megy nekik.
El innen, és próbálj mosolyogni. Kapcsolj be egy kis rock and rollt a rádión, és minden bátorságoddal és hiteddel menj az élet felé. Légy igaz, légy bátor, és állj ki az igazadért!
Igaz, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, de tudod, a megelégedettség fiatalít.
Meg kell értened, hogy vannak dolgok… amiket nehéz elfelejteni.
A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.
Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.
Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.
Előbb-utóbb visszatér minden, amiről azt hiszed, hogy magad mögött hagytad. Legyen jó vagy rossz, visszatér.
A nő legvonzóbb tulajdonsága az önbizalma.
Az ember először attól fél, hogy meghal, aztán attól, hogy mégse.
Teljes gőzzel előre, a következményeket meg vigye az ördög.
Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.
Az igazán eszelős alakoknak muszáj eltitkolniuk, mennyire be vannak kattanva. Különben nem tudnak életben maradni.
Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.
Gondolkodás nélkül tanulni: kárba veszett munka. De tanulás nélkül gondolkodni veszélyes.
A bűntudat olyan, mint a viszkető kiütés: sosem múlik el egészen, mert arra készteti az embert, hogy foglalkozzon vele.
Ha nem parancsolsz az indulataidnak, az indulataid parancsolnak majd neked.
Az ember sokkal könnyebben él egy kimondott igazsággal, mint hazugságban.
Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.
Ha az ember nem tud nevetni meg egy kicsit farsangolni, ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor vagy már nem él, vagy szeretne meghalni.
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.
Egy ötperces csata olyan legendákat szül, amelyek évezredekig élnek.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz – a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.
Nincs nagyobb vakság, mint az értetlenség.
A helyes és a szükséges néha ellentmondásba kerül.
Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.
Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném.
A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból.
Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.
Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról (…), többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.
Nem könnyű az élet, ha nem alkalmazkodunk.
A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.
Azt mondják, amíg élünk, remélünk, és nincs is ezzel bajom, de én a fordítottjában is hiszek. Amíg remélünk, élünk.
Az ördög először az elmét téveszti meg, aztán felfalja a szívet.
Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat.
Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást.
A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.
Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.
Ha gyereknek lenni annyit tesz, mint készülni az életre, akkor a felnőttlét lényege a halálra készülés.
Az élet rövid, csak a bánat sok; az a legkevesebb, hogy segítsünk egymáson, ha már egyszer itt vagyunk.
A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.
Köszi!