Ez egy csodálatos nap.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
Addig boldog az ember, amíg meg tud feledkezni a testéről.
Az érzések… olyanok, mint a színek, nehéz őket elmagyarázni.
Elhull a virág, eliramlik az élet.
Vannak dolgok, amikről azt gondolom, hogy jobb jó mélyre elásni őket az agyunkban, semmint hogy másokkal megosszuk őket.
A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.
A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”