Nem számít, mennyire borzasztónak érzel valamit, mindig lehet annál sokkal rosszabb is.

Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.

 Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.

Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.

 Mások tragédiája mindig segít enyhíteni a saját szenvedéseinket.

Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem.

Régi bajon nem kell új könnyet ontani.

Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.

Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.

Ha sötét volt az éjszaka, kétszer olyan fényes lesz a nappal.

Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.

Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle, még azokból is, amelyeket elveszítünk.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül.

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.

Nincsen olyan emlékezés, melyet az idő el ne törölne, sem olyan fájdalom, melyet a halál meg ne szüntetne.

Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.

Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.

Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.

Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.

Emberek, ha boldogtalanok vagytok, vigasztaljon benneteket, hogy én is boldogtalan voltam.

Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.

A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.

Nincs emlék e földön, melynek idővel nem vesztenéd el éppen legkeserűbb részét.

A szívbe döfött karó csak megbénít, nem öl meg.

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.

Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.

A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.

Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.

A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.

Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.

Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.

Van, amikor a csend hangosabban beszél, és a legnagyobb vigaszt az nyújtja, ha valaki csak ott van mellettünk.

Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.

Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.

Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.

Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?

Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.

Hihetetlen, mennyire értenek hozzá az elveszett lelkek, hogy felismerjék egymást, és egymásra találjanak, egyesítve a fájdalmaikat!

Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.

Végül úgyis azt teszed, ami a helyes, még ha nehéz is. Tudom, ez nem segít most, és azt is tudom, hogy nem mindig könnyű megtalálni a helyes utat.

Ami nem öl meg, az erőt ad.

Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.

A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga. Egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste.

Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna.