Az igazi szerető az a férfi, aki képes felvillanyozni azáltal, hogy megcsókolja a homlokod vagy a szemedbe mosolyog.
Ha egy férfi igazán elkötelezett, akkor nem számít, milyen csinos egy nő.
Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében.
A férfi állat, akit kóborlásra teremtettek. Természetellenes, hogy egy nőre korlátozza magát.
A férfi: társat keres, a nő: biztonságot. (…) A férfi: nyíl a jövőbe, a nő: az íj idege, amely kiröpíti.
Azok a férfiak, akik mindenben biztosak… nos, azok talán nem is férfiak.
Okos emberek közé belép egy szép asszony, s kész a bolondok háza.
Ha egy nő fényt hoz egy férfi életébe, a férfi ellenben lehúzza a rolót, akkor ne csodálkozzon, ha egy másik férfi fog napozni helyette.
A férfi érettsége: újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként – játék közben – még megvolt.
Ahogy a tökéletes férfi, úgy a tökéletes nő sem létezik. Egyetlen ember sem tökéletes. Soha senki nem teljesítheti a másik minden vágyát.
Senki nem tud egyetlenegy okot sem mondani, hogy (…) miért is kell hogy a férfi legyen az úr a házban.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
A férfira két fogyatékosság jellemző: a szerénység és a nő.
Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.
A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi… ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.
Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.
A férfiak csak fájdalmat jelentenek, kudarcot, szenvedést, és azt az érzést, hogy megállt az idő.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a férfiak soha semmit nem tanulnak a tapasztalatból.
A férfiaknak nem kell sokat törődniük a külsejükkel, az is jól áll nekik, ha elhanyagoltak.
A férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. (…) Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények.
A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.
A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat – valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.
Asszonyok férfiakban mindent szeretnek, csak a férfit nem.
Az a férfi, aki nem tud áldozatot hozni, veszít, még mielőtt bármibe is belevágna.
Hogyan tudná egy férfi egész életén keresztül úgy hordozni a titkát, hogy az őt szerető nő ne gyanítson semmit?
Minél többet tanulmányozom a férfiakat, annál jobban megszilárdul az a meggyőződésem, hogy mindegyikben egy kölyök lakik, csak olyan nagyra nőtt, hogy már nem lehet elfenekelni.
Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.
A férfiak élvezik a vadászatot, és ha egyszer megkaparintották a zsákmányt, elvesztik az érdeklődésüket.
A férfiak nehezen hiszik el, hogy valaki, akivel gonoszul bántak, már ne szeresse őket.
A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon.
Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.
A férfiak azt hiszik, hogy szeretetre méltó zsarnokok, pedig lehet, hogy egyszerűen csak rémisztőek.
Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
Jó is az, ha férfi van a közelben, már azért is, hogy legyen, akire ráförmed az ember.
Nincs férfi, aki nősülni akarna. Csak vannak nők, akiket másképpen nem kaphatnak meg, ezért ezt az áldozatot készségesen meghozzák.
A legénybúcsút olyanoknak találták ki, akik szomorúak, amiért vége az agglegényéletüknek. Én viszont alig várom, hogy magam mögött hagyjam. Vagyis nem igazán van értelme.
Mindaddig fiatal egy férfi, amíg egy fiatal nőnek tetszeni tud.
Mit teszel, ha egy férfin mindenki láthatja, milyen nagy hatással van rá egyetlen csók? Nos, megint megcsókolod.
A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.
Ha azt akarod, hogy a férjed megcsináljon valamit, közöld vele, hogy már túl öreg hozzá.
A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!
A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.
Vannak olyan férfiak, akikkel együtt építed a jövőd. És vannak olyanok, akikkel kapcsolatban tudod, hogy csak emlékeid maradnak. (…) Néhány emlék megéri az árát!
Ha egy férfinak nehézségei adódnak egy nővel, sokat segíthet, ha beszél róla egy másik férfival. Nem azért, mert a másik férfi jobban ért a nőkhöz, de így legalább ketten lesznek tanácstalanok egy helyett.
Racionális szempontból a pasik a felsővezetők, aztán szépen hazamennek papucsállatkának.
A nők nem szeretik azt hallgatni, ha egy férfi arról panaszkodik, milyen jelentéktelennek érzi magát.
A férfiak úgy tekintenek a nő idejére, mint szabad prédára.
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.