A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg.
Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele.
Az mindig fáj, ha elválik két lélek, amelyek bármily rövid időre is egyek voltak.
A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.
A fájdalmat frissen kell csillapítani (…), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.
De fájdalom nélkül örömben sem lehet részed.
Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.
Jól titkolod, (…) de azért le merném fogadni, hogy sokat szenvedsz. Csak nem engeded, hogy meglássák rajtad.
Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.
Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.
Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom… Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon.
Ahol több az érzés, több a szenvedés is.
Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.
Ha nem látod a fájdalmat, könnyen okozhatsz még nagyobb fájdalmat anélkül, hogy gondolnál vele.
A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (…)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.
Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.
Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.
A boldogtalan szerelmesek testvéreknek érzik egymást gyötrelmeikben, akárcsak a vértanúk. Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom.
A fájdalom sosem hiábavaló.
Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.
Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.
Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.
Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak.
A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.
A bánat még a legerősebb és legfegyelmezettebb elméket is megzavarhatja.
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
Ha nincs más lehetőség, az elme megtanulja kizárni a fájdalmat.
A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.
Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?
De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság – csak a gyötrelem.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.
Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.
Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
Sok fájdalom van az életben, ez igaz, de mennyi élet van a fájdalomban!
A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.
Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.