Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.

Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.

Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.

Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.

Az emberek mindig csak azt hiszik el, amit el is akarnak hinni.

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!

Az út, amiről beszélsz, nem az, amin jársz.

A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.

Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.

Nem csoda, hogy az egész életünket végigálmodjuk. Ébren lenni, és mindent olyannak látni, amilyen… ezt senki nem bírná sokáig.

Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.

A néző lelkét nem az teszi gazdaggá, amit lát, hanem az, amit gondol és érez arról, ami szemébe ötlik.

Nagyon nehéz hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad.

A leghétköznapibb és legbanálisabb dolgok egyben a legvalóságosabbak is.

Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot (…). Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.

A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.

Ideje, hogy szembenézzek az igazsággal. Ideje, hogy felégessek magam mögött néhány hidat.

Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.

A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.

Számunkra a Facebook, a YouTube és az Instagram jelenti a valóságot, nem pedig egy olasz szabadúszó újságírónő beszámolója, aki képes lenne az életét adni az igazságért.

A szív nyelve intelligens, de roppant egyszerű. Nem kell sokat magyarázni. A szív előbb ismeri föl a hazugságot, mint az eszed.

Az élet kemény és az üzleti élet könyörtelen és józan áradata tükörképe a teljes, nagy Életnek.

Nincs olyan művész, aki elviselné a valóságot.

A legtöbb mai ember hazugságokkal átszőtt, nyomorúságos párkapcsolatban tengődik.

A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.

A Facebookon lájkollak, csak a való életben nem.

Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.

Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.

Ha valakinek nincs cipője, hiheti bármennyire rendületlenül, hogy a paradicsomban csodálatos aranycipellői lesznek, mégis vizes lesz a lába, és tüdőgyulladást kap.

A valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog – és mégis ez legnagyobb értékünk.

Valósággá válik, amit az emlékezetünkben megváltoztatunk, akár ismerjük ezt a valóságot, akár nem.

Ha a valóság kemény, unalmas és igazságtalan, akkor jobb, ha hozzászokik az ember ahhoz, ami valójában van, mint ha azért panaszkodik, hogy nem az, amire vágyik.

Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.

Sohasem ismerhetjük meg a valóságot. (…) Minden szépségnek megvan az árnyoldala és mulandó.

A józanságnak az az előnye, hogy az ember értékelni tudja azt, amije van. Képes élvezni a pillanatot.

Sokkal érdekesebb bizonytalanságban élni, semmint olyan válaszokat tudni, amik talán nem is igazak.

Sokkal rémesebb a legrosszabbtól való félelem, mint a legrosszabb bizonyossága!

Az álom volt. Ez a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük.

A valóságban nincsenek tündérmesék. Én nem reménykedem. Nem bírnám elviselni a csalódást.

Az ifjúság a boldogság ígéretét nyújtja, ám az élet a fájdalom valóságát.

Az igazság sokkal varázslatosabb – a szó jó és felemelő értelmében -, mint bármilyen legenda, kitalált történet vagy csoda. A tudománynak saját varázsa van, és ez a varázslat maga a valóság.

Annyiszor állunk meg, mi emberek, kétségekkel telve az élet útjain, s nem tudjuk eldönteni, hogy vajon amit tettünk vagy elszenvedtünk, valóban megtörtént-e, vagy (…) álom volt az egész.

Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.

A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.

Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.

Gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős! Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

Hogy milyen nézőpontból látsz valamit, az sokszor attól függ, hogy hol állsz.